Minden a maga idejében

A látvány, amely hetekig fogadott a nappalimban

2005. szeptember 2.: az első bejegyzés a Chili&Vanílián, Brüsszelből. Utólag visszaolvasva, nagyon viccesnek találom, és persze sok tekintetben elavult. Mennyi minden változott azóta, te jó ég.

2006. szeptember 2.: Egy éves a blog, akkor még van róla filozofálgatás. Még mindig Brüsszelből.

2007. szeptember 2. Két éves a blog, már nincs filozofálgatás. Van helyette pesti háborgás, valami teljesen lényegtelen éttermi tábláról, nem is emlékeztem rá. Brüsszel.

2008. szeptember 2.: Három éves a blog, ünneplés nincs, paradicsomos zöldbab van. Közben júliusban öt brüsszeli év után hazaköltöztem Budapestre. Egy kicsit még a régi szakmámba, aztán gyorsan kiderült, hogy hamarosan döntési helyzetbe kerülök. Döntöttem, pályát váltottam. A valós életben azért ez valamivel bonyolultabb volt, mint ilyen egyszerűen leírni.

2009. szeptember 2. Négy éves a Chili&Vanília, nemhogy ünneplés nincs, még egy szegény recept sincs. A nagy hallgatás magyarázata pedig az, hogy az elmúlt hetekben annyira egy feladatra összpontosítottam, hogy a többi átmenetileg kissé háttérbe szorult. Ha minden jól megy, novemberben megjelenik a Chili&Vanília szakácskönvy, most fejeztük be az ételek fotózását (Gyönyörű fotók lesznek, van igazi –nem is akármilyen –profi fotósom). A lakásom kezd ismét lakásra hasonlítani, és egész furcsa, hogy van hely a hűtőben. Ha van rá érdeklődés, akkor nagyon szívesen mesélnék a részletekről is. Most még egy-két hét, és visszaállok normál üzemmódba, természetesen receptekkel. Addig még egy pici türelmet kérek szépen. .