Sült piros paradicsom – szárított paradicsom házilag

Soha nem értettem, hogy a zseniális magyar paradicsomunkkal hogyhogy nem terjedt el a szárított paradicsom műfaja, pedig a klímánk –főleg mostanság – igencsak megvan hozzá. OK, hogy sokat eltesznek, meg lé, meg sűrített lesz belőle, de az olasz eredetű, kvázi gourmet kajának számító szárított paradicsom használata egyáltalán nem jellemző nálunk. Holott az elkészítése nagyon egyszerű, és már pár darabbal eszméletlenül fel lehet dobni egy-egy ételt. Mivel boltban, már, ha egyáltalán kapható, iszonyú drága, tényleg megéri nekiesni, és minimális erőfeszítéssel előállítani. Ezt kétféle módon tehetjük:

1. Az eredeti, autentikus, ősi, vidéki olasz módszer: a félbevágott paradicsomokat kitesszük a háztetőre és két hétig napon szárítjuk (éjszakára ne feledjük minden este bevinni). Amennyiben a háztető megközelítése logisztikai akadályokba ütközne, városlakók vagyunk, tartunk tőle, hogy az első napom ellopják az összes paradicsomunkat – vagy egész egyszerűen nem Olaszországban élünk –ebben az esetben javaslom a másik módszert:

2. Sütőben szárítás
Igen, ehhez valóban órákon át járatni kell a sütőt. De végülis be lehet csukni a konyhaajtót, és nem zavaró, jelenlegi hőviszonyok között meg őszintén szólva, nem mindegy? (mindenesetre igazán megnyugtat, hogy azért mások nál is órákon át megy a sütő, pl. báránysütés céljából).
Több különféle instrukciót olvastam (pl. itt), de az a helyzet, hogy tényleg annyira sütőfüggő, hogy mindenkinek magának kell kitapasztalni, hogy mi működik.

Kétfélét csináltam: az egyik adagot 120C-os sütőben 4 órát szárítottam, a másikat 100C-on egy egész éjszakán át (10 órát). Az első adagot (bal alsó kép) kimagoztam, a másodikat (jobb alsó kép) nem. Az első adag így csak félig szárított lett, és nekem az jobban ízlik. A második nagyon intenzív, koncentrált ízű, szinte csípős, önmagában nem igazán élvezhető. Ezt felöntöttem olajjal (+ fokhagyma, fűszerek), ezt kiegészítőként fogom használni. A félig szárított nagyon finom magában is, akár köretnek is fogyasztható.

Fentiek alapján nekem a következő módszer működik:

1. A paradicsomokat hosszában félbevágom, eltávolítom a zöld csumát, majd kiskanállal kiszedem a magját.
2. Egy tepsit kibélelek alufóliával, picit meglocsolom olívaolajjal és ráteszem a paradicsomokat, vágott felükkel felfelé. Sózom, borsozom. (Tettem rá néhány szál kakukkfüvet, de legközelebb nem fogok, annyira koncentrált maga a paradicsom íze, hogy ebben a fázisban nem szükséges fűszerrel kiemelni –ezt inkább kész állapotában érdemes hozzátenni.)
3. Az elérendő végeredménytől függően 100-120C-os sütőben szárítom. Félig szárított paradicsomhoz 120C-on 4 órát, teljesen szárítotthoz 100C-on 9-10 órát.
4. A félig szárított paradicsom csak 1-2 hétig áll el, a teljesen szárított sokáig. Sterilizált üvegben olívaolajjal öntöm fel, amit ízlés szerint fűszerezni lehet (fokhagyma, bazsalikom, oregano, kakukkfű, stb.). Nem extraszűz, kifejezetten semleges, lágy ízű olaj jobb hozzá. A teljesen szárított simán eláll csak úgy, egy dobozban, olaj nélkül is.

Mire használom? Pl. piros pesto-ba, salátákra, olaszos tésztákra, vagy csak úgy, rájárva.
Most látom, hogy pont a Good Food augusztusi számában is van instrukció, nagyjából összhangban vagyok azzal is.