Rózsaszínűtől a zöldig: rebarbara

A rebarbaráról lesz most szó. Nálunk kevésbé elterjedt, mint más nemzetek konyhájában, pedig még az sem kizárt, hogy ősmagyar gyümölcscsel van dolgunk (botanikai értelemben zöldség, felhasználását tekintve inkább gyümölcsként értelmezhető). Bizonyos források szerint ugyanis a Volga mentén vadon nőtt jelentős mennyiségben, ide pedig a hunok hozhatták. Az viszont egész biztos, hogy Ázsiában őshonos, a kínai orvosok évezredek óta használták (elsősorban tisztító hatása miatt). Az egyik kínai császárt például a rebarbara gyógyította meg, miután az ajándékba kapott négy gyönyörű nőtől nyavalyát kapott ajándékba. Marco Polo is gyakran emlegeti beszámolóiban. Ez az orvosi rebarbara a felfedezőket, kereskedőket, gyógyszerészeket, botanikusokat rendkívül izgatta, és sokáig tartott, mire európai termesztésre sikerült adaptálni. Jóval később, csak a 17-18. században jelent meg a konyhákban élelmiszerként, először nagy valószínűség szerint sütemények töltelékeként. Típusától függően színe a sötét rózsaszínűtől a zöldig terjedhet, nálunk inkább a zöld terem. Ha édességnek szánjuk, és még mutatósabbá szeretnénk varázsolni, eperrel együtt készítsük, átveszi annak színét.

Tejfölösen, sóskához hasonló mártásként, pitékben, dzsemként, kompótként a legfinomabb, de savanyúsága miatt sültekhez is passzol. Hogy kompóttal mikor találkoztam utoljára, bármilyen formában is, meg nem mondom – van benne valami régimódi, nosztalgikus -falusi sárgabarackbefőtteket (és a mellé járó rántott csirkecombot), almakompótokat juttat eszembe. A rebarbarából készült változat kiváló, vaníliával különleges, kedvet csinál ahhoz, hogy a kompót ismét méltó helyhez jusson a konyhában. Nálunk általában járni kell utána, ha piacon csak elvétve is, kertekben felbukkan ( találni kell ismerőst, akitől szépen lehet kérni.)

Vaníliás rebarbarakompót

Hozzávalók (4 személyre)

1kg rebarbara (tisztítva 80dkg)
20dkg kristálycukor (a cukor mennyisége a rebarbara savanyúságától függ)
½ közepes méretű citrom leve
1 vaníliarúd
opcionális: tálaláshoz tejszín, vagy mascarpone

A rebarbarát megmossuk, két végét levágjuk. Kb. 1,5 cm-es szeletekre vágjuk. (A külső, szálas „héját” le lehetne hámozni, de azzal együtt valamivel könnyebben megtartja a formáját. Egy nagyon tiszta lábasba 4dl vizet teszünk, hozzáadjuk a cukrot és a citromlevet. Éles késsel kettéhasítjuk a vaníliát, kikaparjuk a magját, ezt is hozzáadjuk. Összeforraljuk, hogy a cukor teljesen felolvadjon, majd néhány percig főzzük, amíg kissé szirupossá válik. Ekkor hozzáadjuk a felszeletelt rebarbarát, majd fedő alatt, alacsony hőn, kb. 5-10 percig főzzük, amíg a rebarbara megpuhul, de nem fő szét teljesen. (Figyelni kell, ez nagyon hamar bekövetkezik). Kihűtjük. Szobahőmérsékleten tálaljuk, lazán felvert tejszínhabbal, kikevert mascarponéval, esetleg vaníliafagylalttal. Ugyanezekkel a hozzávalókkal finom dzsemet is készíthetünk, természetesen ahhoz növelni kell a cukor mennyiségét és a főzési időt.

PS. A képen a kompót nem eperrel készült, hanem tényleg ilyen rózsaszínű rebarbarát kaptam.

Otthon a Csarnokban egy darabot nem láttam, viszont azt mondják, a bio-piac tele van.