Medvehagymás krumplipüré

Volt a múlt héten minden: emlékezetes ebéd, különleges vacsora, csillagos étterem, a hét ízdíját azonban mégis valami egészen egyszerűen viszi: a medvehagymás krumplipüré. Ameddig tart a medvehagyma szezonja, gyanítom, gyakran kerül majd asztalra. Szerintem annyira tökéletes magában, hogy nem is érdemes köretté degradálni, esetleg meg lehet fejelni egy tükör-, vagy lágytojással. Persze jófajta krumpli és a lehető legjobb vaj szükséges hozzá. A vajas krumplipüré olyan intenzíven veszi fel a medvehagyma finom fokhagymás ízét, hogy per pillanat még a legdrágább fehér szarvasgomba sem tudná vele felvenni a versenyt.

A medvehagymáról szerencsére annyi információ található mindenütt, hogy az is talál, aki nem is keres.

Akik még csak ismerkednek vele, azok számára medvehagyma basics a Nők Lapja Cafén, vagy a Borsan, receptgyűjtemények is akadnak szép számmal, a blogokon pl. Fakanál-nál, vagy RossaMela-nal. Érdemes mondjuk egy krémlevessel indítani (itt egy guszta pl. a Vajaspánkó blogon). A Pécsi Borozó receptpályázatot is hirdetett, április 12. a beadási határidő.

Az én szánalmas urbánus beszerzőhelyem egyelőre a sarki zöldséges, ahová minden reggel friss érkezik, de ha jövő hétvégén itthon lennék, akkor valószínűleg elzarándokolnék az Orfűi Medvehagymafesztiválra is.

Receptnek igazán túlzás lenne nevezni: egy nagy csokor medvehagymát vékony csíkokra szeletelek, és belekeverem a forró, gőzölgő (vajjal és tejjel készült) krumplipürébe. A hőtől magától összeesik, főzni nem kell.

PS. a wikipedia szerint azoknak a teheneknek, amelyek medvehagymát legelnek, fokhagymaízű a teje...